Magánrendelés keretei között az alábbi pszichiátriai problémák kezelése történik:

• alvászavar, pánikbetegség, fóbia, depresszió, mániás depresszió, szorongásos zavar, alvás zavar, alkohol és egyéb függőségi problémák.
• egyéni életvezetési problémák, kapcsolati zavarok, krízishelyzetek, beilleszkedési problémák

Elérhetőség

A rendelés menete

A rendelésre telefonos előjegyzéssel kérhet időpontot.
A szolgáltatás igénybevétele orvosi vizitenként 25000 Ft

Online receptírás: 8000 Ft

Anonimitás

Magánrendelés esetén sokszor igény az anonimitás. Ha Ön olyan gyógyszert szeretne felíratni amely OEP általi támogatásban részesül és ezt a támogatást igénybe kívánja venni, akkor szükség van TAJ kártyájának bemutatására. Ebben az esetekben a gyógyszer felírásához szükséges személyes adatokat és diagnózist az orvosnak kötelezően meg kell küldenie az OEP-részére. Amennyiben Ön ragaszkodik az anonimitáshoz, vagy nem rendelkezik érvényes TAJ számmal, akkor gyógyszer csak teljes árban írható fel 

Hevesen és látszólag előzmények nélkül kialakuló szorongásos betegség, melynek központjában intenzív, és szerteágazó testi tünetek állnak. A pánikrohamot átélő beteg váratlanul kialakuló ijesztő testi tüneteket él át intenzív félelemmel.

A leggyakoribb tünetek, melyekből jelentkezhet egy vagy több is egyszerre:

• Halálfélelem, kontrolvesztéstől való félelem, megőrüléstől való félelem
• Mellkasi tünetek: heves szívdobogás, fulladás érzés, mellkasi nyomás
• Feji tünetek: szédülés szerű érzés, látászavar, gondolatok
• Hasi tünetek : vizelési vagy székelési inger, gyakori hasmenés vagy vizelés

Ezek mellé jelentkezhetnek  test szerte – jellemzően a végtagokban – zsibbadások, furcsa feszülés érzések, forróság vagy hideg érzések.

Pszichés tünetek: gondolkodás szétesésének élménye, kontrollvesztéstől, megőrüléstől való félelem, a személyiség- vagy én élmény elvesztésének élménye.

A pánikrohamot átélő személy mindig a testi tüneteit tekinti elsődlegesnek, és a kialakuló halálfélelmet és szorongást, a testi tünetektől való érthető félelemként azonosítja, pedig valójában a pánikroham lényege maga a  külső ok nélkül kialakuló erős félelem érzés , melyet a fenti testi tünetek kísérnek.

A 90-es években még a pánikbetegség létezése mint önálló tünet-együttes is kérdés volt, de az elmúlt két évtized kutatásainak és a kezelési tapasztalatoknak köszönhetően ma már önálló betegségként tekintünk rá. Korábban szívneurózis, vegetatív neurózis, vagy egyszerűen hisztéria diagnózisát kapta a panaszaival orvoshoz forduló beteg ha felismerték, hogy súlyosnak tűnő fizikai panaszai mögött, azt magyarázó és kimutatható testi elváltozás nincsen. Elfogadottá vált, hogy a pánik szindróma gyakran súlyos, az életvitelt és életminőséget alapvetően negatívan befolyásoló betegség.

Az elmúlt években a szakmai folyóiratokban,  tévében, újságokban és más médiában kiemelten sokat foglalkoztak ennek a betegségnek a tüneteivel, felismerésével és ezeknek hatására a háziorvosok, belgyógyászok de maguk a betegek is  megismerték a betegség jellegzetességeit, és a pszichiátriai ellátásban egyre nagyobb számban jelentkeztek.

A betegség legjellemzőbb tünetei (cardiális pánik) a hirtelen, robbanásszerűen kialakuló izgalmi állapot mely erős szorongással, gyakran halálfélelemmel, heves szívdobogással, fulladással, ájulásérzéssel, szédüléssel, hirtelen elgyengüléssel, végtag- és szájzsibbadással, kontrollvesztéstől, esetleg a megőrüléstől való félelemmel jár. A rohamot átélők úgy érzik, hogy halálos veszélyben vannak, legtöbben szívinfarktustól, agyvérzéstől, vagy a tudati kontrol elvesztésétől, megőrüléstől, ájulástól félnek.

Ez a félelem a magja a betegség krónikussá válásának és ez az, ami irracionalitásánál fogva a környezetben értetlenkedést, elutasítást válthat ki. A betegek számára sokszor érthetetlen, hogy a roham nem csak stressz helyzetben, hanem gyakran teljes nyugalomban jelentkezik pl. lefekvéskor, alvás közben, reggel ébredés után, otthon főzés, tv-nézés, vagy autóvezetés közben. De a rohamok jelentkezhetek tömegben, közlekedési eszközön, munkahelyen, sorban állás közben is.

Gyakran előforduló tünet még önmagában az erős, szédülés szerű bizonytalanság érzés, úgy érzik mintha nem tudnának egyenesen járni, kapaszkodniuk kell, bármikor eleshetnek.

Ritkább esetben (hasi pánik) heves hasi panaszok képében hányással, hasmenéssel járva, vagy migrénszerű fejfájás, hányás formájában jelentkezik a szorongásos roham. 

Maga a pánikroham nem kóros, sőt fontos és szükséges komplex pszicho-fiziológiai reakció, ami biológiailag pontosan meghatározott és kötött programot követ. Tulajdonképpen egy mentő egység állandó jelenléte a saját agyunkban, ami mindig készen áll arra, hogy veszély esetén segítsen elhárítani a bajt. Feladata, hogy a testet maximális készenlétbe hozza a hirtelen és nagy erejű izommunkához a harcra vagy menekülésre. Hirtelen felviszi a pulzust és a légzésszámot, hogy az izmokat ellássa a szükséges tápanyagokkal és oxigénnel, a felbukkanó veszély elhárításához.

Lényegében a valódi nagy ijedtséggel azonos. Mikor valakit a sötétben megijesztenek vagy éppen elkerül egy váratlan balesetet vezetés közben, akkor egy „pánikrohamot” kap, ami egy rövid időre heves szívdobogással, ájulás érzettel, beszűkült tudattal stb. jár együtt. Ijedtség és a pánikroham közötti különbség, hogy az ijedtség esetében az átélt pszicho-fiziológiás élmények a tudatunkban direkt módon összeköthetők egy konkrét élménnyel, értjük, tudjuk az okát, tudjuk mihez kötni, mi váltotta ki, míg a pánikbetegség esetén ezek a testi reakciók külső kiváltó ok nélkül lépnek fel.  Ezért alakul ki a másodlagos félelem attól, hogy nem értem mi ez az egész, mi is történik most velem, meg fogok halni?

Felmérések kimutatták, hogy a sürgősségi osztályokra mellkasi panaszokkal érkezőknél 20-25%-os arányban diagnosztizálható a betegség. A háziorvosi ellátásra is jelentős terhet rónak. Ezzel kapcsolatban feltétlenül szót kell említeni a betegnek az egészségügyi rendszerhez való viszonyáról. A betegek a rendeléseken jól körülírható, heves testi tünetekkel jelentkeznek, melyek leggyakrabban a szívinfarktussal vagy agyvérzéssel asszociálódnak és azonnali segítséget követelnek. Ügyeletet, mentőt hívnak, és mivel a tünetek alapján azonnal nem dönthető el a diagnózis, gyakran sürgősségi osztályra kerülnek rövid időre. Az ismételt rohamok alkalmával ez újra és újra megtörténik, gyakran heti több alkalommal. A háziorvost is ismételten felkeresik mellkasi panaszaikra hivatkozva. Az orvos beutalja kivizsgálásra, melynek az eredménye negatív. A beteg az ismétlődő rosszullétek miatt ismét orvoshoz fordul, újabb kivizsgálás történik, mely újra negatív. Ha a rohamok tartósan jelentkeznek, akkor a beteg a korábbi negatív leletek ellenére újra és újra felkeresi a háziorvosát vagy kardiológusát, ismételten ügyeletet vagy mentőt hív magához. Úgy érzi, nem veszik komolyan, nem vizsgálják ki megfelelően, az nem lehet, hogy benne ilyen erős testi tünetek zajlanak, és nem találják az okát.  A háziorvos attól függően, hogyan tudja kezelni a beteg ismételt sürgető kérését, újabb és újabb labor vizsgálatot, EKG-t, képalkotó vizsgálatokat stb. rendel el. A betegeink egy része mikor hozzánk kerül már többszörös teljes és részletes kivizsgálásokon van túl, gyakran különböző egészségcentrumokban.

Fontos megemlíteni, hogy a pánik zavar természetesen nem zárja ki valódi kardiális betegség meglétét, ahogy definitív kardiális probléma sem zárja ki a pánikbetegséget

1. Az első maga a pánikroham. A roham alatt átélt testi élmények mint pl. a szédülés, ájulás érzés, szívdobogás stb., és a szorongásos tünetek összeadódnak.

A roham közben átélt szorongásnak is két összetevője van. Egyfelől a primer szorongásból ami maga a roham magját alkotó szorongás, másrészt a beteg a pánikroham alatt átélt ismeretlen ijesztő élményektől megijed mely ijedtség a halálfélelemig fokozódhat, ezzel másodlagosan tovább erősítve a szorongást. Ezt hívhatjuk reaktív szorongásnak. Általában ez a második összetevő az intenzívebb, vagyis a roham közben az ijedtség és másodlagos halálfélelem erősebb, mint maga a pánikroham primer szorongása. Mikor a roham elkezdődik, legtöbbször annyira megijednek tőle, hogy maga a rohamtól való ijedtség, (halál)félelem intenzitása erősebb lesz, mint a primer szorongás.
 
A pánikroham időtartalma 5-15 perc közé esik, ezt követően megszűnik. Azonban előfordulnak  hosszabb, akár több órán át fennmaradó rosszullétek, ilyenkor a rohamokat általában a roham közben jelentkező másodlagos szorongás, vagyis a roham közben átéltektől való intenzív félelem nyújtja el.

2. A rohamok után tartós szorongás marad fenn melynek tárgya egy esetleges újabb roham bekövetkeztétől való félelem, ezt nevezzük anticipátoros szorongásnak. Az anticipátoros szorongás lényege, hogy folyamatosan az a félelem tölti ki a tudatot, hogy a roham bármikor váratlanul ismét bekövetkezhet. Ez a szorongás a társuló gondolatokkal együtt mindig jelen van, elvonja a figyelmet, a beteg nem képes feladataira maradéktalanul koncentrálni vagy ellazulni és átadni magát az eseményeknek akkor sem, ha azok kellemesek. Az újabb rohamtól való félelem olyan erős és elhúzódó lehet, hogy jelentősége túlnő magán a rohamon, hiszen ez a félelem hónapokon, éveken át szinte mindig ott lehet a pánikbeteg tudatában. Intenzitása általában független a rohamok számától és a környezet számára gyakran az irracionalitásba hajlik, hiszen találkozunk olyan betegekkel, akinek több éve volt egy vagy esetleg néhány rohama, mégis életét attól kezdve éveken át az anticipátoros szorongás és az elkerülő viselkedés határozza meg.

3. A pánikbeteg folyamatosan figyeli magát, jeleket keres, hogy van, mennyire stabil, számíthat egy újabb rosszullétre. Milyen a pulzusa, az emésztése, kialudta e magát, milyen a hangulata. Továbbá állandóan monitorozza a jövő eseményeit, melyik mekkora potenciális veszélyt jelent egy újabb rosszullétre.
A harmadik összetevő az elkerülő viselkedés, amit súlyosabb és rögzült esetekben fóbiának nevezünk. A beteg kerüli azokat a helyzeteket, ahol a roham előfordult, vagy szerinte előfordulhat, illetve egyáltalán az erősebb ingereket, feszültséget kiváltó szituációkat. Kerüli a nagyobb társaságokat, nehezebben kommunikál, munkahelyen kerüli a stresszes helyzeteket, utazásokat, közlekedést, defenzív viselkedést, életvitelt folytat.
 
Leggyakrabban előforduló elkerülő viselkedésformák: agora fóbia, utazási fóbia, szociális fóbia
 
Az agora fóbia esetén elkerülő viselkedés a közlekedéssel illetve nyilvános nagy terekben pl. üzletek való tartózkodással kapcsolatos. A beteg ilyenkor szédül, járása elbizonytalanodik (pl. mintha vattán lépkedne), úgy érzi képtelen egyenesen menni, bármikor eleshet.  Ezek mellé társulnak az alaptünetek: szívdobogás, fulladás, ájulás, kontrollvesztés érzése. Rendkívül feszültté válik utcákon, üzletekben, súlyosabb esetben csak kísérővel hagyja el lakását, mert retteg a roham ismétlődésétől.

Az utazási fóbia esetén a közlekedési eszközökön való tartózkodás vált ki erős szorongást. Ennek háttere leggyakrabban a bezártságtól való félelem, hogy nem tudja kontrollálni a zárt térből való azonnali kiszabadulást, vagyis, hogy le tud e szállni a járműről azonnal ha rosszul lesz, nem fog-e elájulni mások előtt. A zárt tértől való félelem vonatkozik mozira, színházra, illetve minden olyan helyzetre, ahol nehezített a kimenekülés lehetősége, ha a rosszullét kialakulna.
A fenti két formában a munkába menetel gyakran nehezül, vagy súlyosabb formában a pánikbeteg inkább otthon marad. Fokozatosan a család szerkezete is átalakul, hasonlóan mint egy súlyos szomatikus krónikus beteg családjában: a családtagok élete is betegség köré szerveződik, a beteget folyamatosan kímélni, kísérgetni kell.

A szociális fóbia esetében más emberek előtt való megnyilatkozás, pontosabban az az érzés, hogy mások figyelme ráirányul, vált ki erős szorongást.  A munkahelyen az értekezleteket, előadásokat nyilvános megbeszéléseket igyekszik elkerülni. Nem vállal be feladatokat, mert fél, hogy a pszichés terhelés következtében a roham ismét jelentkezhet. Kerüli a szociális helyzeteket, összejöveteleket, idegenekkel való érintkezést, kapcsolatait leszűkíti a közvetlen hozzátartozókra, közeli, már jól ismert barátokra. Ezek az elkerülő viselkedések a karrierre, a munkában való előmenetelre, tanulmányokra, szociális kapcsolatokra vannak negatív hatással.
A fentiekből érthetővé válik, hogy a pánikbetegséget súlyosabb esetekben az életminőséget jelentősen rontó betegségek közé sorolhatjuk.

Mint a legtöbb pszichiátriai probléma hátterében, a pánikbetegség esetében is biológiai (genetikai) és pszichés komponensek együttese áll.

Biológiai háttér: Korábban számtalan iker és családvizsgálat, ma már korszerűbb genetikai vizsgálatok igazolták, hogy a szorongást kiváltó helyzetekre való érzékenység, amit nevezhetünk stressz érzékenységnek, családi halmozódást mutat, melynek több összetevőből álló genetikai háttere van. Többek között a szerotonin regulációt szabályzó gének között találhatók olyan variánsok, melyek megléte esetén a szorongást kiváltó helyzetekre elérő szorongás válasz adódik. A szerotonin nevű anyag egy több funkciót is ellátó molekula az agyban, felelős többek között az éhség-jólakottság, a szexualitás, az alvás-ébrenlét ciklus szabályozásában, és jelentős szerepet játszik a jóhangulat-szorongás regulációjában. Vizsgálatok kimutatták, hogy szorongásos-depresszív kórképek esetében -és ide tartozik a pánikbetegség is- az agyi szerotonin reguláció eltér azokétól, akik kevésbé hajlamosak a szorongásra. A különbség úgy foglalható össze, hogy egy bonyolult sok lépcsős folyamat végén csökkent szerotonin válasz érkezik stresszhelyzetre.

Pszichés háttér: Természetes kérdés, hogy a biológiai háttéren kívül mennyiben a múlt, a gyermekkor történései, vagy mennyiben a jelen problémái azok, amik a szorongásos panaszok lelki hátterében állnak.

Mint feljebb szerepel, egyértelműen kimutatható a genetikai háttér a szorongásra való hajlam tekintetében, azonban ez önmagában nem ad teljes körű magyarázatot. Az emberi agy olyan összetett és komplex rendszer melynek egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy nem csak a génekben előre megírt kód alapján fejlődik, hanem az egyént érő külső hatások, érzelmek, szociális kapcsolatok neuronális, kémiai szinten is tartós változásokat idéznek elő, vagyis az érzelmi élmények „biológiai” szinten is rögzülnek. Ezek alapján az aktuális szorongásos tüntetek mögött az esetleges biológiai hajlamon túl majdnem mindig feltárható lelki háttér.

A pszichés összetevők esetében nem kell konkrét, aktuális, jól definiálható, közvetlenül a pánikrohamot megelőző időben történt pszichés traumát keresni, inkább találunk elhúzódó krónikus stressz faktorokat, mint amilyen a stresszel járó munkahely, rossz családi kapcsolatok, elhúzódó egzisztenciális bizonytalanság, súlyos betegség stb, vagyis olyan tényezőket melyek hónapokon, esetleg éveken át folyamatos érzelmi nyomást jelentettek.

A tünetek megszüntetése, enyhítése elérhető gyógyszerek, illetve pszichoterápia alkalmazásával. Általánosságban elmondható, hogy az esetek nagy részében a gyógyszeres kezelés gyorsan (általában 2-3 hét) és hatékonyan szünteti meg a tüneteket.

Pszichoterápiás kezelésről elmondható, hogy a gyógyszeres kezeléssel összevetve sokkal hosszabb, általában hónapokban mérhető, mire a tünetek enyhülnek. Ugyanakkor a csak gyógyszeres kezelések esetében annak elhagyása után jellemzően több-kevesebb idő után ismét előjönnek a tünetek. Amennyiben pszichoterápiás beavatkozás nem történik, a betegség gyakran krónikussá válik: gyógyszer mellett javulnak, annak elhagyását követően ismét romlanak a tünetek, ami miatt újra gyógyszert kell szedni. A pánikbetegek jelentős része ismétlődő, krónikus gyógyszerfogyasztó lesz.   

Pszichoterápia: -  edukáció, ami a betegség ismeretét, és a roham idején való tennivalókat jelenti

• a betegséggel, a testi élményekkel, a feltételezett veszélyekkel kapcsolatos gondolkodási sémák megváltoztatása
• a betegség hátterében álló érzelmi problémák feltárása

Döntő a kezelés sikerében, hogy a beteget megtanítsuk, hogyan értékelje a rohamot. Ha sikerül a rohamról levenni a katasztrófa jelet, a roham intenzitása is jelentősen csökken.

A roham intenzitását maga a pánikroham közvetlen tünetei, másrészt az ezzel szinte egyidejűleg azonnal megjelenő halálfélelem és rettegés által generált szorongásos tünetek együttesen adják. Ha a beteg elfogadja, hogy ez egy szorongásos roham, amiben nem fog meghalni és ezáltal a másodlagos szorongásos tünetek csökkenek, akkor a roham lefolyása 5-10 percig tart, és intenzitása is jelentősen csökken. A roham lezajlása egy szabályozott biológiai folyamatot követ, melyet ha már elkezdődött, direkt módon megállítani nem lehet, ki kell várni azt a néhány percet míg a „vihar átvonul”.

A "tapasztalt" pánikbeteg tudja, hogy tünetei most néhány percig fennállnak majd, de mivel nem ijed meg tőle, ezek enyhék lesznek és néhány perc alatt elmúlnak. Ugyanaz a folyamat játszódik le, mint mikor nagyon megijedünk valamitől, és bár realizáljuk egy pillanat alatt, hogy mégsincsen veszély, mégis az izgalom és ijedség tüneteit még percekig érezzük a testünkben szédülés, elgyengülés, szívdobogás formájában. Mivel itt tudjuk azonosítani az ijedtség forrását, nem alakul ki a másodlagos szorongás, mint pánikroham esetén, ahol nem tudunk a tünetekhez kapcsolni kiváltó okot, ezért a másodlagos szorongás miatt lesznek olyan hevesek és tartósak a vegetatív tünetek

Nyugtatók adása hosszútávon nem a "jó megoldása" a betegségnek. Bár a szorongást és a rohamokat gyorsan és határozottan szüntetheti meg, hosszú távú kezelésre nem alkalmas. Amennyiben valakinek első rohama volt, vagy a rohamok nagyon ritkán ismétlődnek és közben panaszai nincsenek, használhatjuk ritkán, alkalmanként. Azonban akinek rohamai gyakoribbak, vagy a rohamok közötti szorongásos, fóbiás panaszok erősek, fenntartó benzodiazepin kezelés nem javasolt. A betegek előbb utóbb emelik a gyógyszeradagot és mivel a nyugtatótól nem gyógyulnak meg, a betegség krónikussá válik, amit nehezít a kialakult nyugtató függőség is. Klinikai gyakorlatban nem ritkán találkozunk csak nyugtatókra beállított beteggel, aki a pánikbetegségére és ezzel kapcsolatos szorongásokra rendkívül nagy adag nyugtatót szed. A tartós nyugtató szedés hátrányos hatásait nem kell részletezni.

A nyugtatók szerepe leginkább az antidepresszívumok mellett van, a terápia kezdeti szakában adhatjuk, és későbbiekben, a tünetek javulásával próbáljuk elhagyni, vagy minimalizálni őket.

A gyógyszeres terápia fő irányát az antidepresszívumok egy bizonyos csoportja jelenti. Az antidepresszívum szó használata nem fedi le jól a gyógyszer valós hatását, mert ezen szerek hatása dominánsan a szorongás válasz csökkentésében jelentkezik, és nem a hangulat javításában. Az elmúlt években nagyon sok új antidepresszívum került forgalomba, egymástól némileg eltérő hatásprofillal.

Pánikbetegségben legelterjedtebb az SSRI-k adása, melyeket a betegek döntően jól tolerálnak. Ezek a gyógyszerek az agyi serotonin működés regulációját szabályozzák. Megfelelően beállított antidepresszív kezelés mellett a pánikbeteg esetében nyugtatók adása nem szükséges.

Leggyakoribb kérdés a páciensek részéről a gyógyszerhez való hozzászokás. Az SSRI szerekhez nincsen olyan jellegű hozzászokás, mint a nyugtatókhoz, alkoholhoz, vagy kábítószerekhez. Az addiktív potenciáljuk elhanyagolhatóan kicsi. A kezelés során 10-14 nap alatt fokozatosan emeljük a gyógyszeradagot a terápiás szintre, és mikor később a pácienssel való közös megegyezés után annak elhagyásáról döntünk, akkor ismét 10-14 nap alatt fokozatosan csökkentjük le, és ebben az esetben semmilyen elvonási tünet nem jelentkezik.

Sokan azt tekintik hozzászokásnak, hogy a gyógyszer elhagyását követően a tünetek visszatérnek, de ez nem gyógyszer hozzászokás. Egyszerűen arról van szó, hogy a szer hatása alatt a tünetek enyhültek, és ha a páciens a gyógyszer adta tünetmentes időszakban nem foglalkozott azzal, hogy a szükséges változtatásokat az életében vagy önmagában meghozza, akkor gyógyszer kiürülése után a tünetek visszatérnek. Úgy lehetne megfogalmazni, hogy ha sem a környezetemet sem magamat nem változtattam meg, akkor ugyanazt az eredményt fogom kapni, miután a gyógyszer hatása megszűnt.

A SSRIknél fontos tudni, hogy a betegek 10 százaléka nem tudja szedni. Azok, akik egy bizonyos szerotonin receptor altípussal rendelkeznek, a szerotonerg szerek kellemetlen mellékhatásokat eredményeznek, szorongások fokozódását, nyugtalanságot. Ennek kiszűrése céljából a kezelés esetén rendkívül alacsony, klinikailag szinte hatástalan adagban kell a szedést kezdeni, mert az érzékeny esetek már kis adagnál kiszűrődnek. Ilyen estekben más típusú gyógyszerekre van szükség.

Meg kell említeni még egy gyógyszercsoportot, melyet a háziorvosi, kardiológusi gyakorlatban szoktak alkalmazni, ezek a bétablokkolók. Proxizmális szorongásban jelentkező tachikardiára, mely panasz a szorongások miatt gyakran a rohamok után tartósan fennmarad, ha más nem indokolja, bétablokkoló beállítása nem javasolt.

Tapasztalat szerint a hatékony gyógyszeres kezelés elhagyását követően a betegek egy részénél a tünetek visszatérnek. Ezekben az esetekben pszichoterápiás kezelés feltétlenül indokolt. Pánikbetegség generálta fóbiás tüneteket mint utazási, agora- vagy szociális fóbia szintén pszichoterápiás vezetéssel kell megszüntetni.

Szakmai adatok

Orvosi diploma: 1991, Semmelweis Ignác Orvostudományi Egyetem.
Szakvizsgák: Pszichiátria, Igazságügyi Elmeorvostan

Pszichiátria

1992-től az Országos Pszichiátriai Intézetben annak bezárásáig, tizenhat évig dolgoztam. Az intézeten belül kilenc évig a Völgy utcai Pszichoterápiás osztály munkatársa voltam, majd 2001-ben a HIETE pszichiátriai tanszékére kerültem, ahol a pszichiátriai munka mellett oktatóként a szakorvos képzésben és orvos-továbbképzésben vettem részt. Az osztály kiemelt profilja a szorongásos-depresszív kórképek voltak, az osztályos részleg mellett pszichoterápiás és pánik-ambulanaciát működtettünk.

Az OPNI bezárását követően 2007-től a Nyírő Gyula kórházban dolgoztam, majd 2012 óta pánik betegséggel  foglalkozó ambulancián dolgozom.

Terület: szorongásos-depresszív kórképek, alvászavar, személyiségzavar

Igazságügyi Pszichiátria

2004-ben megszerzett igazságügyi pszichiátria szakvizsga után 2005-ben Igazságügyi Minisztérium felvett az igazságügyi szakértők listájára, azóta nyomozószervek, bíróságok és magán felkérők számára  dolgozom, mint igazságügyi pszichiáter szakértő, büntető ill. polgári ügyekben.

Tréning

CHAMP (Change Management Project) tréner
Trénerképzés:  PriceWaterhouseCoopers változás management tréningje, a British KnowHow Fund Szervezésében.